Az orvosom pedig a világ legjobb szűlész nőgyogyász főorvosa volt,a szűlésznő szint úgy!Annak ellenére,hogy ügyeleteseknél szültem mert nem volt eggyiksem fogadott!
És a hálapénzt eggyiksem fogadta el!A gátsebem pedig egy öltéssel lett varva úgy,hogy mára már nyoma sincs!
Az egész csak attól függ,hogy Te akarsz-e könnyen szülni vagy sem!Segítesz-e magadon vagy sem!
És talán ennek az akaratnak és erőnek köszönhetem hogy a röpke másfél óra alatt nagyon jóba lettem a szülésznővel és az orvossal!Imádom Őket Ők meg Engem!

Aki meg túl buta ahhoz,hogy tovább lásson az elmaradott gondolkodás módon az meg is érdemli a több órás szenvedést!Egyéni szoc problémája,csak ha valamiről fogalmi nincs vagy csak keveset és rosszul tud akkor ne terjessze,mert igy lesznek tölle mégtőbben hülyék!
És igy lehet sok nőt eltántoritani a világ legszebb dolgátol!Ha ostoba vagy maradj inkább csöndbe!Hülye vagy Te csak nem forogsz kedves Szegvári Gyuláné!A Szent István korház már akkor is szar volt nem csak most az,és még le is irod,hogy magadra hagytak szülés közbe,hát csak gratulálni tudok!Inkább maradj csöndben,hülyéböl sokvan nem kell még tőbb!

Még én sem szültem. De majd szeretnék. Sokat foglalkoztat az anyaság gondolata, de ha a gátmetszés kerül szóba, akkor mindig felmegy bennem a pumpa, és feszült és ideges leszek. Pedig még át sem estem rajta. És nem is fenyeget jelenleg a veszélye.

Viszont, máris jó-néhány rémkép él bennem arról, hogy vízszintesben küszködöm, úgy, hogy szét van feszítve a lábam, és le vagyok kötözve egy ágyhoz.
És ha az egész még nem hangzana szülés nélkül is rémesen, ha úgy látja jónak az orvos át is vágja a gátat, amely vágást aztán a baba még tovább szakít.
Ha erre gondolok, akkor tényleg soha nem szülnék.
És azt gondolom, hogy ennek nem az az oka, hogy gyáva vagyok, vagy félek a fájdalomtól, csak egyszerűen a tudatom nem hagyja, hogy olyan dolgokat tegyenek velem, amit nem tartok ésszerűnek.
Síelés előtt se töröm el a lábam, hogy egyenesebb legyen a törés és nem is gipszeltetem be, inkább felkészítem rá a testem, hogy bírja a terhelést. Szerintem egy széttépett dolgot könnyebb tovább repeszteni, mint ha egy sértetlen szövetnek esek neki, ami veszít a rugalmasságából.
Azt gondolom, hogy ha egyszer a babavárás mellett döntök azzal fogom kezdeni, hogy megkeresem azt a helyet, ahol nem kell ezektől a dolgoktól tartanom, és azon aggódnom, hogy vajon mi olyat fognak velem szülés közben csinálni, amit én soha nem tennék meg másokkal a másik oldalon állva, csak azért, mert úgy nekem könnyebb lesz!

Édesanyám még otthon született bába segítette világra. Nem azért mert a nagymamám \"felelőtlenül veszélyeztette az életét, és nem ment kórházba\", hanem azért, mert akkor ez volt a természetes:
Hogy a nő saját környezetében, egy tapasztalt másik nő segítségével hozta világra a gyermekét. Minden ment a maga útján!

Én igazából azt kívánom minden nőnek,hogy úgy szülhessen, méltósággal, ahogy azt saját elgondolása alapján jónak, és helyesnek tartja!
Nem gondolom,hogy jobb lenne a babának egy a szülés traumájától szenvedő depressziós Anyuka. Szemben egy boldog kiegyensúlyozott nővel, aki élete legnagyobb sikerélményeként élte meg azt, hogy szülhetett!

Nekem is nagyon jó olvasni, azokat a hozzászólásokat, amiben az indokolatlan gátmetszést ellen érvelnek, mert reményt ad arra, hogy lehet ezt másképp is!